Régi idők csodái...

Ezek a habos babos madeirás csipkés dolgok, mind a gyerek korom emlékei. Egyes darabok sokkal idősebbek nálam. Valamelyik anyai nagymamám stafírungja, van ami anyám és a nagynénik keze munkája. Így érthető, hogy számomra akkora eszmei értéke van, hogy pénz értékben ki sem lehet fejezni. Viszont az állástól és a tárolástól besárgulnak, időnként előveszem kimosom és kivasalom, aztán visszakerül a szekrény mélyére. Ennek véget akarok vetni, még, ha, fájó szívvel is, de a szekrényben nincs különösebb funkciója. Szeretném valami csodára felhasználni, de fáj a lelkem, ha arra gondolok, hogy belevágjak. A párna huzat akkora nagy méretű, hogy ma már nem is használnak ekkora párnát.  Csodaszép és értékes, de nincs értelme egyben hagyni. Még mosás után is érzem a gyerek koromban megszokott régi ó illatot, ami a legcsodálatosabb ezekben a textilekben és csipkékben.
Talán van ötletetek és tudtok segíteni a felhasználással kapcsolatban. Minden ötletnek nagyon fogok örülni, ha megosztjátok velem. :-)