Drága férjemuram közölte, szeretné használni a garázsát és sürgősen költöztessem ki a lomjaimat. :) Tegnap pakoltam is rendesen szorgalmasan. Félek, hogy olyan dolgokat is kidobtam, amire, még szükség lehet. Mennyi kincset találtam, szinte hihetetlen! :)
Anyagokat, elfelejtett régiségeket és pár gyermekkori képemet. A rengeteg könyv is feljön a könyvszekrénnyel együtt. Nem sokkal több a helyünk, hiába nem laknak már itthon a gyerekeink. Nem tudom hol készült ez a kép, a testvéremmel nagyon jó kedvünkben lehettünk. :) Azt viszont biztosan tudom, hogy apámtól hoztam el, mikor kint voltam nála.
Vegyesek az érzelmeim annyira közel került a múlt és mégis olyan távol van minden.
Már senki sem él a régi családtagok közül. : (De jó lenne újra gyereknek lenni és mindent a mostani eszemmel csinálni. Minden másként lenne. :)
Tudnám mit csinálok rosszul és mit jól.
7 megjegyzés:
De helyesek voltatok!!!
Ezt nagyon meg tudom érteni! Én is így éreztem édesanyám halála után, amikor lomtalanítottam.
Milyen jó, hogy lomtalanítottál! Én is imádom az időutazást a régi fényképek segítségével!
Nagyon aranyos ez a régi kép! Sajnos, egy bizonyos koron túl az embernek vegyes érzései vannak ezekkel a régi fotókkal...
Tündériek voltatok!!!!:)
Nálatok is ugyanez a helyzet,mint nálunk: elfoglaltam állítólag a garázst.Már az egész baráti kör tudja ezt az ütközőpontot.:)Én is mindig pakolok,de nem vagyok sosem készen....:(Pedig szerintem nekem nincsen is olyan sok "kincsem" a garázsban.:)
Igen,bennem is ugyanígy felkavarodnak az érzések a régi képeket nézve.....
Köszönöm a kedves hozzászólásokat mindenkitől. :)
Helyes a kép, megtudom érteni az érzéseidet, ép a napokban vagyok úgy hogy a múltat miként változtatnám, persze ha lehetne. ennyi ésszel, és tapasztalattal azért itt ott másként tennék.
Megjegyzés küldése